Kapcsolat Honlaptérkép Keresés Belépés Webmail English
A Magyar Tudományos Akadémia központi weboldala
Magyar Tudományos Akadémia kutatási pályázatai
A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézet-hálózata
Livre
Charles-Louis de Secondat, la Brede és Montesquieu bárója, 1689. január 18-án született La Brede várkastélyában, amely Bordeaux körzetében Bayonne városhoz esik közel.2

Jómódú nemesi családból származott, ősei hagyományosan hivatalnoki, katonai és egyházi tisztségeket töltöttek be. A Garonne és a Lot folyó találkozásánál fekvő Montesquieu birtokot, amely a közelében emelkedő sivár, terméketlen hegyről kapta nevét, egyik protestáns vallású ősük 1561-ben vásárolta meg.3 IV. Henrik 1606-ban a birtokot bárói rangra emelte, de tulajdonosai a márki (őrgróf) főnemesi címet sohasem használták. A család később katolizált és leszármazottai, közöttük Montesquieu is, katolikusok voltak.

Apja, Jacques de Secondat katonaként kezdte pályáját. A család történetéből tudjuk, hogy Conti herceg4 kíséretében harcolt Magyarországon a törökök ellen 1685-ben.5 A következő évben visszatért Franciaországba, megnősült és kilépett a hadseregből. Felesége Marie-Françoise de Pesnel ősi nemesi családból származott, La Brede birtoka hozományához tartozott. Hét gyermekük született, hármat azonban korán elvesztettek. Montesquieu hétéves volt, amikor édesanyja gyermekágyban meghalt.

A családi legenda szerint keresztapja szegény koldus volt, s nevét, a Charles keresztnevet a szegényekre való figyelmeztetésként kapta. A kor szokása szerint Montesquieu-t hároméves koráig egy egyszerű molnár család nevelte, és elemi iskolai tanulmányait a falusi iskolában kezdte el. Az alapismeretek elsajátítása után azonban apja az ország legjobb iskolájába küldte testvéreivel együtt. Tizen egyéves korában, 1700. augusztus 11-én bentlakó növendék lett a modern szellemű, világi papok által működtetett középiskolában nem messze Párizstól.6 Bár eléggé sokba került az utazási (60 livre-be került az út Bordeaux és Párizs között) és az évente fizetendő 342 livre tanulmányi költségek miatt, a nemesi családok szívesen küldték ide gyermekeiket. Mert ebben az iskolában széleskörű ismereteket szerezhettek, a hagyományos klasszikus tárgyak mellett természettudományi, orvosi, földrajzi ismereteket is tanítottak, súlyt helyeztek a francia történelem megismerésére, és a rajz, a zene, a tánc oktatása is szerepelt a tanrendben. A tanulók reggel öt órakor keltek és napjukat szigorúan megszabott rend szerint töltötték.

Montesquieu még nem töltötte be tizenhetedik életévét, amikor befejezte tanulmányait és Bordeaux-ba ment jogot tanulni, majd 1708-ban letette a jogi baccalaureátust. Bordeaux-ból Párizsba utazott. Első párizsi éveiről keveset tudunk. Képezte magát és kapcsolatokat keresett. Ellátogatott a Tudományos Akadémia nyilvános üléseire, megismerkedett neves és tanult emberekkel. Az oratoriánus rendházhoz tartozó, nagy műveltségű pap, Pierre-Nicolas Desmolets, sokat segített neki ebben. 1713-ban azonban apja meghalt és Montesquieu-nek vissza kellett térnie szűkebb hazája fővárosába Bordeaux-ba, ahol 1714-ben a törvényszék szolgálatába lépett.7

1715-ben megnősült, egy gazdag hugenotta család lányát, Jeanne de Lartigue-t vette feleségül. Három gyermekük, két lány és egy fiú született. Feleségéről keveset tudunk, életét La Brede-ben töltötte, nevelte a gyerekeket és igazgatta a birtokot. Távolról szemlélte, segítette férje karrierjét. 1716-ban Montesquieu megörökölte nagybátyjától a törvényszéki elnöki, a "président á mortier" tisztségét, vagyonát és a Montesquieu nevet.8

Bordeaux jelentős adminisztrációs és kereskedelmi központ ezekben az években, ahol élénk szellemi élet is folyt. Montesquieu tevékeny részt vállalt a helyi szervezkedésekben, a tudós társaság, a királyi engedéllyel 1712-ben megalakult bordeaux-i Akadémia munkájában. Életpályájának és szemléletmódjának alakulásában meghatározóak voltak ekkor szerzett kapcsolatai: ismeretsége Melon ügyvéddel, aki a helyi Akadémia első nyolc alapító tagja közé tartozott és aki később Politikai értekezés a kereskedelemről című művével szerzett hírnevet,9 vagy Dortous de Mairan fizikussal,10 egy rendkívül tehetséges fiatalemberrel, akit pár évvel később a párizsi Tudományos Akadémia tagjai között találunk. Ekkor került baráti viszonyba Berwick herceggel,11 akit a király 1716-ban nevezett ki Guyenne tartomány katonai kormányzójává.

1716-ban Montesquieu-t beválasztották a bordeaux-i Akadémia tagjainak sorába.12 Első előadását, Értekezés a rómaiak valláspolitikájáról címmel 1716. június 18-án olvasta fel a társaság előtt.13 Még ebben az évben maga is díjat alapított anatómiai, majd később fizikai kutatásokra. Talán ezzel is magyarázható, hogy számos orvosi és fizikai témában írt értekezésével, bírálatával találkozunk ezekben az években.14 1717. végén az Akadémia igazgatójának választották. Ebből az alkalomból a tudományok fontosságáról és az akadémiák szerepéről értekezett.15 Ugyanakkor sok időt töltött Párizsban, évekig a főváros, Bordeaux és La Brede között osztva meg minden idejét. Párizsban bemutatták az udvarban, bejáratos lett a legelőkelőbb szalonokba, ősi katonai nemesi családokkal ismerkedett meg, így az igen befolyásos Matignon családdal;16 ismert politikai személyiségekkel találkozott, részt vett az udvar, a Chantilly, a Bellébat kastély mulatságain.17 Látogatta a "Club de l'Entresol" zártkörű szombati összejöveteleit, ahol politikai, gazdasági vagy társadalmi kérdéseket vitattak meg.18 Eljárt Lambert asszony híres, fényűző szalonjába, amelyből a szóbeszéd szerint "egyenes út vezetett az Akadémiára".19 Ekkor ismerkedett meg Bolingbroke vicomte-tal, a Párizsba emigrált angol filozófussal és államférfival.20 1725-ben pedig végleg megvált bordeaux-i parlamenti állásától, hivatalát eladta és Párizsba költözött.

Több kisebb orvostudományi, politikatörténeti, pénzügyi írása után az első elismerést harminckét éves korában a Perzsa levelek című regénye hozta meg 1721-ben.21 E szatirikus, gunyoros, merész és mulattató levélregény azonnal hatalmas, osztatlan sikert aratott. Megnyílt számára az út a párizsi Akadémiába. Akadályát csak egyes egyházi személyek ellenállása jelentett, akik igyekeztek Fleury bíborost22 Montesquieu ellen hangolni. Montesquieu ekkor a bíborost személyesen felkereste és megkérte, ne a szóbeszéd alapján ítélkezzen, hanem olvassa el művét. Fleury pár napon belül levelet írt az Akadémia igazgatójának, amelyben közölte, hogy Montesquieu akadémiai tagságát nem ellenzi.23 És 1728. január 24-én Montesquieu megtartotta székfoglaló beszédét.24

Még abban az évben, áprilisban hosszabb európai utazásra indult. Barátjának, lord Waldegrave-nek,25 Anglia újonnan kinevezett bécsi nagykövetének kíséretében érkezett Bécsbe. Bemutatták a császárnak, többször megfordult a laxembourgi nyári palotában, megismerkedett a Bécsbe akkreditált diplomatákkal. Sőt szívesen vállalta volna a nagyköveti posztot, de kinevezését kérő levelei válasz nélkül maradtak. Átlátogatott hazánkba is, ahol mintegy három héten át ismerkedett a történelmi Magyarország bányáival.26 Olaszországot szinte teljesen bejárta és érdekes, nevezetes emberekkel, híres tudósokkal találkozott. Hágában ismerkedett meg Chesterfield gróffal, Anglia hollandiai nagykövetével, akinek meghívására és jachtján 1729. október végén Angliába hajózott.27

Tizennyolc hónapot töltött a szigetországban. Bejáratos volt az udvarba, a hatalmi és szellemi élet csúcsain tündöklő emberekkel tartott kapcsolatot. Látogatta a parlament üléseit, tagja lett a szabadkőműves nagypáholynak, 1731-ben pedig a Királyi Társaság tagjává választották. Angliában, szavaival "a világ legszabadabb országában" élvezett szellemi és politikai szabadság meghatározóan hatott intellektuális fejlődésére, egyes életrajzírói szerint, ebben az időszakban radikalizálódott Montesquieu.

Utazásai "eseménytörténetét" gondosan vezette. Az Utazások, a Gondolataim és részben a Spicilegium, a történések, benyomások, beszélgetések, gondolatok pontos dokumentumai.28

Montesquieu 1731-ben tért vissza Franciaországba, Párizsba, majd hamarosan La Brede-be utazott. Nem volt ez végleges visszavonulás, ahogy sok életrajzában olvashatjuk. Többször is elhagyta birtokát és a fővárosban töltötte napjait.29 Szorgalmasan látogatta az okos és szellemes Madame de Geoffrin30 szalonját, amelyben David Hume is megfordult, vagy Madame de Tencin31 szalonját, ahol híres írók, tudósok: Marmontel, Fontenelle, Marivaux, Helvetius folytattak eszmecserét.32 Élvezte Madame d'Étiolles, a későbbi Madame de Pompadour társaságát.33 Meleg barátság fűzte a század "legszellemesebb asszonyához" Madame du Deffand-hoz,34 aki idős korára elvesztette látását. Részt vett az Akadémia ülésein és a szabadkőműves páholyok összejövetelein.35

La Brede-ben Montesquieu politikai nézeteinek rendszerezésébe kezdett. Olyan szelíd elmélkedések, töredékek születtek, mint a Gondolatok egy egyetemes monarchiáról Európában; Gondolatok némely uralkodók jelleméről és életük néhány eseményéről; Igaz történet; Gondolatok Róma lakosainak józanságáról a régi rómaiak mértéktelenségével összevetve; Gondolatok az eszmék keletkezéséről és előrehaladásáról.36 Majd egy nagyobb összegző filozofikus történeti munka 1734-ben: Elmélkedések a rómaiak nagyságának és hanyatlásának okairól.37 A kritika fanyalogva fogadta. "Ez a könyv csupa feltételezés, nem is annyira könyv, mint inkább egy imponáló, páratlan stílusban megírt tartalomjegyzék" - írta Voltaire.38

Az osztrák örökösödési háborúban a francia bortermelők és kereskedők az angol piac elvesztése miatt komoly anyagi veszteségeket szenvedtek el. Montesquieu is, akinek jól jövedelmezett az, hogy bort szállított Angliába, most pénzügyi problémákkal küszködött.39 Minthogy nem volt elég pénze, birtokán maradt és nem utazgatott. Ekkoriban kezdett bele fő művének, a Törvények szelleméről megírásába. Ezernyi oldal: olvasmányainak jegyzetei, idézetek, személyes feljegyzései, gondolattöredékek vártak feldolgozásra. Ekkor már alig látott, csak titkárának segítségével, neki diktálva tudott dolgozni.

A törvények szelleméről 1748-ban jelent meg Svájcban Barrillot és fia kiadónál.40 A baráti bírálatok mellett, igazán súlyos támadások egyházi körökből érték. Montesquieu szokása szerint nem reagált a kritikákra, Voltaire dörgedelmeire is csak legyintett, mondván: "saját magán kívül nem képes megérteni másokat". Hume-nak megköszönte dicsérő szavait és azt, hogy kiigazította néhány ténybeli tévedését.41 1750-ben megírta A törvények szellemének védelmét,42 könyve mégis indexre került. Egy teljes évet kellett várni, mire Pompadour márkinő közbenjárására, visszavonták a rendeletet.43 Műve igazi intellektuális fogadtatásra majd Amerikában talál. Az új amerikai alkotmány kidolgozói értették meg elveit, a modern alkotmányozás elvi alapjait.

Montesquieu a negyvenes években jó viszonyba került fiatal, nem nemesi származású írókkal is, így Diderot-val és d'Alembert-rel. Az Enciklopédia szerkesztői mélységesen csodálták, utolsó munkájába is d'Alembert kérésére fogott. Esszét készült írni az ízlésről az Enciklopédia számára.44 Befejezni már nem tudta. 1755. telén Párizsba utazott, ahol elkapta egy járványszerűen terjedő lázas betegség és 1755. február 10-én, 66 éves korában meghalt. A Saint-Sulpice templom Sainte-Genevieve kápolnájában temették el. Sírját a forradalom alatt megbolygatták, feldúlták és szétszórták maradványait.

Szellemi hagyatéka éppen olyan rendben maradt ránk, mint amilyen rendezett volt élete. Hatalmas levelezése, jegyzetei, naplója, vázlatai, kéziratai, megjelent munkái katalogizálva, pontosan, témák szerint csoportosítva, időrendben összerakva, eleganciát, távolságot és mértéktartást, szellemi arisztokratizmust sugárzott.

Néhány szót végül a leszármazottairól. Gyors karriert befutó ügyvéd fia, egy gazdag földesúr leányát, Marie-Catherine-Thérése de Mons-t vette feleségül. Egyetlen fiú gyermekük utódok nélkül halt meg. Montesquieu idősebb leánya, Marie-Catherine, nagybátyjához, Vincent de Guichaneres-hez, Armanjan földesurához ment férjhez. A kisebbik leányt, Marie-Josephe-Denise-t, aki legközelebb állt apjához, Montesquieu harmadik unokatestvére Godefroy de Secondat vette nőül. A Montesquieu nevet utódaik tartják fenn, La Brede még ma is tulajdonuk.45




Lábjegyzetek:

2. Születésének pontos dátuma tehát nem január 19-e, ahogy legújabb, magyar nyelven elérhető életrajzban szerepel. Shklar [1994].

3. IV. Henrik anyja, a navarrai királynő, 10 000 livre-el jutalmazta szolgálatait. Shackleton [1961]. 1. o.

4. François-Louis, La Roche-sur-Yon és Conti hercege (1664-1709). Conti a Bourbon-Condé család ifjabb mellékágának neve.

5. Montesquieu az unokája számára próbálta összeállítani családja történetét. Mémoire de ma vie. In: Masson [1955], III, 1564 o.

6. A Juilly apátsághoz tartozó oktatási intézményt, Le college de Juilly-t, az Oratoire rendhez tartozó világi papok, az oratoriánusok vezettek. A rendet a 17. század elején alapította Bérulle kardinális, azzal az elszántsággal, hogy szakítson a merev egyházi elvekkel.

7. A francia parlamentek, a törvényszékek, merev hierarchikus szervezetben működtek. Élükön a király által kinevezett elnök, a "premier président" állt, aki a parlament felé a koronát képviselte, kifelé pedig a parlamentet, mint testületet. Az elnök után rangban a bírósági elnökök következtek, akiket jellegzetes kalapjuk a "mortier" után "président á mortier"-nek neveztek. És nagyszámban voltak tanácsosok. Az elnöki pozíció kivételével valamennyi tisztség megvásárolható, eladható, bérbe vehető és örökölhető volt. A rangsorban első helyen a párizsi parlament állt, de a "Parlement de Guyenne" is, a bordeaux-i parlament, ahogy általában emlegették a tekintélyes intézmények közé tartozott. (Shackleton [1961]. 15. o. Montesquieu tizenegy esztendeig a büntetőjogi szekció, a "Tournelle" élén állt. Hozzátartoztak a börtönök, a kínvallatásokon, valamint a büntetés végrehajtási eljárásokon kötelessége volt megjelennie. (Skhlar, 1994. 15. o.)

8. Az örökség nagyot lendített anyagi helyzetén. Barátaitól 1714-ben 2 000 livre, 1715-ben 18 000 livre kölcsönt vett fel és a teljes összeget 1720 végére vissza tudta fizetni. (Shackleton [1961]. 15. o.)

9. Jean-François Melon (1680-1738). Essai politique sur le commerce, 1734.

10. Mairan, Jean-Baptiste Dortous de (1678-1771).

11. Berwick, Jacques Fitz James, duc de (1670-1734), Franciaország marsallja. York hercegének, a későbbi. II Jakab angol királynak és Arabella Churchill-nek természetes fia. Tizenöt éves korában Magyarországon harcolt a törökök ellen.

12. Rövid székfoglalója, Discours de réception 1716. május 1-én hangzott el Caillois [1979] szerint. Masson a korabeli akadémiai ülésekről vezetett jegyzőkönyvek alapján az előadás elhangzásának időpontját 1716. április 18-ára tette. Szerinte a május 1-i időpont a széljegyzetekkel együtt sokkal később, 1780 táján került arra a kéziratra, amelyet Bordeaux város könyvtárában őriztek. (Masson, 1955. 33. o.) Shackleton[1963] ezt el is fogadta, érthetetlen, hogy Caillois[1979] miért nem korrigálta az időpontot.

13. Dissertation sur la politique des Romains dans la religion. [Értekezés a rómaiak valláspolitikájáról]. Előadás a bordeaux-i Akadémián. 1716. június 18. In: Caillois [1979] 81-92. o.

14. Bordeaux-hoz kötődő fontosabb művei: a már említett Mémoire sur les dettes de l'État, 1715. az államadósság rendezéséről, és Dissertation sur la politique des Romains dans la religion, 1716. a rómaiak valláspolitikájáról. Mikroszkopikusan végzett kísérleteiről: Essai d'observation sur l'histoire naturelle, 1721. [Esszé a természettudományos megfigyelésről], Consideration sur les richesses de l'Espagne, [Elmélkedések Spanyolország gazdagságáról], 1724. a spanyol gazdaságról, Traité des devoirs [Értekezés a feladatokról], 1725. a sztoikus filozófiáról. In: Caillois [1951, 1979].

15. Discours de la rentrée. Előadás a bordeaux-i Akadémián. 1717. november 15. In: Caillois [1979] 6-9. o.

16. Matignon, Charles-Auguste de Goyon, comte de Gacé (1647-1739) Franciaország marsallja.

17. Shackleton [1961], 46-55. o.

18. A társaságot a fiatal XV. Lajos tanára, Alary abbé arra hozta létre, hogy a magas rangú és befolyásos szellemi elit képviselői találkozzanak és beszélgessenek egymással. Rendszeres látogatói közé tartoztak, René-Louis d'Agenson külügyminiszter, de Pomponne abbé, volt rendkívüli velencei nagykövet, de Balleroy márki, altábornagy és történész, Saint-Pierre abbé stb. Hetente egyszer gyűltek össze abban az épületben a Vendôme téren, amelyet Alary abbé bérelt. (A klub neve arra a helyre, a félemeletre (entresole) utal, ahol az összejöveteleket szokták tartani.). Montesquieu is megfordulhatott e körben. Feltehetőleg itt olvasta fel először, 1722-ben Dialogue de Sylla et d'Eucrate című írását, amelynek kézirata Alary abbé hagyatékából került elő. (Shackleton [1961], 61-65. o.)

19. Köpeczi [1986], 52. o. Anne-Thérese de Marguenat de Courcelles, marquise de Lambert (1647-1733), kisebb műveket írt a nevelésről. Irodalmi szalonja népszerű volt a század elején.

20. Henry Saint-John (1678-1751). Bolingbroke vicomte néven vált ismertté. Angliából száműzetvén Franciaországba menekült és nagy tudós gárdát gyűjtött maga köré La Source-beli birtokán Orléans mellett, ahol második feleségével élt.

21. Lettres Persanes. A regény Amszterdamban Jacques Desbordes kiadónál jelent meg névtelenül. (A nantes-i ediktum visszavonása után a protestáns vallású család Bordeaux-ból menekült Hollandiába). Az impresszumon a kiadásra vonatkozó adatok: a kiadó (Pierre Marteau) a kiadás helye (Köln) valótlanok. (Shackleton [1961], 27. o.)

22. Fleury, André-Hercule de (1653-1744,3) bíboros, XV. Lajos nevelője, majd miniszter.

23. Shackleton [1961]. 88. o.

24. Discours de réception. Székfoglaló. 1728. január 24. In: Caillois, 1979, 62-65. o. M. de Sacy parlamenti ügyvéd halálával megüresedett egy hely az Akadémián. Montesquieu mértéktartóan elegáns beszédében elődjének érdemeit méltatta.

25. Waldegrave, James, (..1741), anyai ágon II. Jakab unokája. Anglia párizsi és bécsi nagykövete. Berwick marsall unokaöccse volt.

26. A bányavárosokban tett látogatásairól öt emlékirat készült: Mémoires sur les mines. [Emlékiratok a bányákról]. (In: Caillois [1979], 885-907. o.) Négy emlékiratot Montesquieu felolvasott a bordeaux-i Akadémián 1731-ben, az ötödiket húsz évvel később, 1751-ben írta. A magyar bányákról: Premier Mémoire, Description de deux fontaines de Hongrie qui convertissent le fer en cuivre. [Első Emlékirat, Két magyarországi szökőkút leírása, amelyekben a vas rézzé alakul át.] In: Caillois[1979], 885-887. o.

27. Chesterfield, Philip Dormer Stankope, (1694-1773). Államférfi, diplomata.

28. Voyages de Montesquieu. [Montesquieu utazásai.] In: Caillois [1979], 535-972. o. Mes Pensées. [Gondolataim], három nagy füzet La Brede könyvtárában, amelyeket Montesquieu gondosan vezetett. Feljegyezte, hogy egyes gondolatokat honnan, kitől vett át, vagy további átgondolásra, elmélyültebb tanulmányozásra másolt le. E füzeteket Barckhausen rendszerezte, és Pensées et Fragments inédits de Montesquieu. [Gondolatok és kiadatlan töredékek.] címmel ő publikálta először, Bordeaux-ban 1899-ben, majd 1901-ben. [Megtalálható: Mes Pensées. In: Caillois [1979], 974-1574. o.] Montesquieu élete végéig kijegyzetelte olvasmányait, vagy rövid tartalmi összefoglalásokat készített, rögzítette beszélgetéseinek érdekesebb részleteit stb. André Masson szerkesztésében 1944-ben jelentek meg Spicilege. [Spicilegium] címmel. In: Caillois [1951], 1267-1438. o.

29. Montesquieu három útvonalon térhetett vissza Párizsból birtokára, írja Shackleton. Először Bordeaux-ba kellett eljutnia, ahová a legrövidebb út Poitiers-en és Angouleme-en keresztül vezetett, átkelve a Dordogne folyón Saint-André de Cobaz-nál. Kicsit keletebbre eső irányban Périgueux-n és Libourne-on átaladva Montesquieu megpihent birtokán Raymond-ban. Ha meglátogatta Matignon barátját la Rochelle-ben, akkor Saintes-en keresztül haladva Blaye-et-Sainte-Luce kikötővárosból felhajózott Bordeaux-ig. Bordeaux-ból Landes tartományon át vezetett az út Bayonne-ig. Ettől valamivel több, mint egy mérföldnyire érte el La Brede falut, majd még egy mérföldöt megtéve La Brede várkastély következett.(Shackleton, [1961], 192-195. o.)

30. Marie-Thérese Rodet, Geoffrin asszony (1699-1777), művelt, gazdag polgárnő, aki neves uralkodókkal, II. Katalinnal, II. Frigyessel, stb. levelezett.

31. Tencin, Alexandrine Guerin de (1685-1749). Botrányos életéről és intrikus természetéről legalább olyan híres volt, mint szalonjáról, amelyet 1726-ban nyitott meg az egykori apáca. A "legfurcsább szalont tartja fenn, ahol a jeles filozófusok éppúgy megfordulnak, mint ádáz ellenségeik, a jezsuiták" - írja Köpeczi Béla.(Köpeczi [1986], 52. o.) D'Alembert néven ismertté vált matematikus és enciklopédista az ő törvénytelen fia volt. A csecsemőt anyja le Rond templom lépcsőjén magára hagyta, a kisfiú így kapta a Jean le Rond, nevet.

32. Marmontel, Jean-François (1723-1799) irodalmár. Fontenelle, Bernard Le Bovier de (1657-1757) író, kritikus, filozófus. Marivaux, Pierre Carlet de Chamblain de (1688-1763) vígjáték és regényíró. Claude-Adrien Helvetius (1715-1771) filozófus.

33. Jeanne-Antoinette Poisson, Pompadour márkinő (1721-1764). XV. Lajos kedveseként fényes karriert futott be és meghatározó szerepet játszott a versailles-i kastély életében.

34. Deffand, Marie de Vichy-Chamrond, marquise du (1697-1780). Korának csaknem valamennyi francia és külföldi előkelősége megfordult szalonjában, amelyet 1740-ben nyitott meg.

35. Franciaországban a szabadkőműves páholyok 1725 és 1730 között alakultak. Alapító tagjai a legelőkelőbb angol és a francia arisztokraták közül kerültek ki. A bordeaux-i páholy 1732-től 1738-ig, a pápai tiltó bulla megjelenésének évéig működött.

36. Réflexions sur la monarchie universelle en Europe, (pontos dátum nélkül) In: Masson [1955], 361-382. o. Réflexions sur la caractere de quelques princes et sur quelques évenements de leur vie, (pontos dátum nélkül) ln: Caillois [1979], 519-531. o.) Histoire véritable, (pontos dátum nélkül) In: Masson [1955], 295-356. o. Réflexions sur la sobrieté des habitants de Rome comparée á l'intempérance des anciens Romains, (Montesquieu távollétében felolvasták 1732-ben a bordeaux-i Akadémián) In: Masson [1955], 357-360. o. Discours sur la formation et le progres des idées.

37. Considération sur les causes de la grandeur des Romains et de leur décadence. Ugyanaz a kiadó adta ki, mint a Perzsa leveleket, Jean Desbordes. In: Caillois [1951], 69-209. o.

38. Idézi Shackleton [1961]. 157. o.

39. Az osztrák örökösödési háború 1740-től 1748-ig, nyolc évig tartott. 1743-ban Montesquieu 7 000 livre kölcsönt vett fel. S csak úgy tudta visszafizetni 1747-ben, hogy váratlanul értékesíteni tudta egyik hivatali tisztségét. Örökül 1755-ben mintegy félmillió livre értékű reálvagyont hagyott, amelyből évente 20-23 000 livre-jövedelem származott. (Shackleton [1961], 206 o. 208. o.)

40. L'Esprit des Loix. In: Caillois [1951], 227-995. o. az 1757-es posthumus kiadás alapján. Kiegészíti Dossier de l'Esprit des Loix. In: Caillois [1951], 996-1117. o.

41. A törvények szelleméről megjelenését követően Dávid Hume és Montesquieu néhány levelet váltott. Hume Londonból, 1749. április 10-én küldte első levelét, amelyben viszonylag részletesen kifejtette véleményét A törvények szelleméről. (In: Masson [1955], 1217-1224. o.) Montesquieu egy hónapon belül röviden és nagyon udvariasan megköszönte, anélkül, hogy válaszlevelében a megjegyezésekre kitért volna. Ez év júliusában Hume elküldte az Értekezés az emberi értelemről című művét. Montesquieu csak késve, szeptemberben válaszolt, mivel látása annyira megromlott, hogy nem tudta Hume levelét elolvasni, angolul tudó titkára pedig akkor éppen nem volt. Udvarias szavakkal méltatta Hume munkáját és beleegyezését adta, hogy a Perzsa levelekből való idézeteknél feltüntetheti nevét. (In: Masson [1955], 1230-31. o.) A következő levélváltásra négy évvel később került sor, amikor is Hume elküldte saját munkáját a Politikai értekezéseket (Political Discourses) annak a hibajegyzéknek kíséretében, amelyet maga Hume készített. (In: Masson [1955] 1460-1464. o.) Montesquieu köszönete 1753. július 13-án udvariasan megköszönte. Ez volt az utolsó levélváltás közöttük. (In: Masson [1955], 1470-71. o.

42. Défense de l'Esprit des Loix. In: Caillois [1951], 1121-1166. o.

43. Poór [1988], 223. o.

44. Essai sur le gout dans les choses de la nature et l'art. [A természet és a művészet dolgai iránti esztétikai élményről] 1757. l'Encyclopédie, VII. kötet. In: Caillois [1951], 1240-1263. o. D'Alembert Montesquieu-t eredetileg a demokrácia és despotizmus tárgyú cikkek megírására kérte fel, ő azonban elhárította ezt, mondván, hogy e kérdésben már mindent elmondott. Masson [1955], 529. o.

45. Shackleton [1961], 194-200. o.
Intézményünk országos és
nemzetközi hálózati kapcsolatát
az NIIF program biztosítja
MTA - Magyar Tudományos Akadémia MTA
Magyar Tudományos Akadémia
 
Utolsó módosítás: 2005. 11. 16.